Így emlékeztünk meg ’48 hőseire

Március 15. a magyar történelem egyik legmeghatározóbb napja: a bátorság, az összefogás és a szabadság iránti vágy jelképe. 1848. tavaszán fiatalok, gondolkodók és polgárok együtt léptek fel azért, hogy változást hozzanak egy egész nemzet életébe. A pesti utcákon felhangzó szavak és a kimondott követelések nem csupán egy forradalom kezdetét jelentették, hanem egy olyan eszme megszületését is, amely a mai napig része a magyar identitásnak.

Március 15. ezért nem csupán történelmi emléknap: alkalom arra is, hogy újra és újra feltegyük a kérdést, mit jelent számunkra ma a szabadság, és hogyan őrizhetjük meg annak szellemét a mindennapokban. “Sokszor úgy gondolunk a szabadságra, mint a levegőben lévő oxigénre: teljesen természetesnek vesszük, fel sem tűnik a létezése egészen addig, amíg hirtelen eltűnik és nincs többé” fogalmazott ünnepi beszédében Pogácsás Tibor országgyűlési képviselő március 14-én, a városunkban tartott ünnepi megemlékezésen. Miután Darázsi Kálmán polgármester átadta a Monorért Emlékplakett és Oklevél kitüntetéseket, a helyi intézmények, pártok, civil szervezetek képviselői és minden megemlékező elhelyezte a köszönetnyilvánítás virágait a Kossuth-szobor tövében.

A 2023-ban Petőfi Díj “Év zenekara” címmel kitüntetett, Máté Péter-díjas, valamint Teleki Pál-érdemrenddel kitüntetett Ismerős Arcok zenekar ünnepi koncertje zárta a rendezvényt. Annak ellenére, hogy közönség sorai között – fiataltól idősig – az összes korosztály jelen volt, mindenki tudott hazavinni magával valamit: egy dalszöveg részletet, ami mélyen megérintette; egy szép emléket; vagy egy gondolatot: “jó magyarnak lenni”. A hazaszeretetet és az összetartozás érzését nem lehet nemhez vagy korhoz kötni: legyünk bármennyire is különbözőek, éljük bárhol a világban, a nap végén mindannyian magyarok vagyunk. Ez az eszme lobogott a márciusi ifjak lelkében is, és most, 2026-ban is ez a kapocs köt minket össze. Ugyan március 15-én a kitűzött kokárda testesíti meg ezt az összetartó erőt, de az év többi napján a szívünkön kell hordanunk ezt a jelképet.

A megjelent emlékezők tömege, valamint a Kossuth-szobornál felsorakozott több tucat koszorú mutatja, hogy a ‘48-as hősök eszméje nem merült feledésbe, hiába telt közel 2 évszázad. Köszönjük mindenkinek, aki eljött és fejet hajtott nemzeti nagyjaink előtt!