Balogh Gyula állandó kiállítása
Balogh Gyula, Munkácsy – díjas festőművész haláláig városunkban élt és alkotott. Festményeit nem adta el, így a hagyaték során számtalan kép került, összesen hat örökös tulajdonába. A hagyatéki eljárás lezárult, mely során az örökösök úgy döntöttek, hogy 42 festményt a Monor városnak kívánnak adományozni. A 42 festmény a Vigadó emeleti Dísztermében, valamint egy kisebb termében kerültek kiállításra. Az állandó kiállítás megtekinthető a Vigadó nyitvatartási idejében.
Balogh Gyula
1950 – 2019.
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, Monor város díszpolgára
1950. április 17-én született Budapesten. Általános iskolája a Kossuth Lajos Általános Iskola volt. Középiskolába a monori József Attila gimnáziumba járt, Vecsésen érettségizett. Gimnáziumi évei alatt kezdett el a rajzolással komolyabban is foglalkozni. A rákoshegyi szakkör lett festői útjának elindítója. A Tóth Tibor vezette iskola nem csak a rajzolás, festés alapjait tanította meg a fiataloknak, de szellemi műhelyként pályája meghatározója lett.
A képzőművészeti Egyetemet 1975-ben végezte el, mestere Sarkantyú Simon volt. Az egyetem után is Budapesten élt, Szentendrén volt műterme.
A rákoshegyi rajzkör mindvégig bázisa maradt az egyetem mellett és utána is. A társaság a pesti műhelymunka mellett Gyulán találta meg a helyet a nyári művésztelepi munkára. A még lakott Ladics-ház, Tarr Ferenc otthona, Felek bácsi… A képek témája egyre inkább egy eltűnőfélben lévő gondolkodás tárgyi lenyomata lett. Nyaranta egy-egy hónapot töltöttek helyszíni munkával, plain air festéssel. Sőt a sok téma szükségessé tette egy helyi bázis létrehozását. Ez volt az „Ecsedi utca 24”. A témák szűkebb hazájában, Monor és környékén is visszaköszöntek.
A gyulai művésztelep mellett a helyszíni festés témája egyre többször lett ismét Monor, Vasad, Csévharaszt.
1987-ben ismét Monoron telepedett meg, a szülői ház mellett műtermet bérelve alkotott, megörökítve számtalan „Monor és vidéke” helyszínt, melyekről sorozatot is készített.
A monori helyszínek mellett a Gyulai Művésztelep arculatának formálója. Több tanítványa lett követője látásmódjának, úgy gondolkodásmódban, mint ábrázolásban. Tíz évig volt a Pesterzsébeti „Csili” Művelődési Ház felnőtt képzőművészeti körének vezetője.
Több művésztelep aktív tagjaként születtek meg a „kécskei”, „vásárhelyi”, nagykőrösi, makói, erdélyi felsőbányai, magyarláposi, firtosi képei. A festmények témája itt is a rá jellemző módon a tárgyakon keresztül mesélt el történeteket.
„Az élettörténet tárgyakon keresztül is rekonstruálható, és ha az ember ezen nem siklik át, sőt esetenként meg is szereti és részét érzi benne, akár a családi részét, akár személyes részét, majdnem önarcképszerűen van jelen.”
Balogh Gyula pályafutása során tagja volt a Magyar Vízfestők Társaságának, az Olajág Keresztény Művészeti Társaságnak, a Molnár-C. Pál Baráti Körnek. 2006 óta a Sensaria festőcsoport tiszteletbeli képviselője, 2014-től pedig részese a Szolnoki Képzőművészeti Társaság és a T-Art Alapítvány közösségének.
Pályája legjelentősebb elismerései:
1986. Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja (Akvarell biennálé, Eger) 1999. Aranydiploma (Arcok és Sorsok, Hatvan)
2002. Tornyai-plakett (Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely) 2010. Aranydiploma (Tájképfestészeti biennálé, Hatvan)2013. Csendélet kiállítás fődija (Csepel Galéria, Budapest)
2014. Endre Béla mesterdíj (Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely) 2018. Munkácsy Mihály-díj
2018. Monor Város Díszpolgára és Monorért Emlékplakett